1.nap 

Reggel fél 8-kor indult a csapat Écsről az iskolától. Kb. két és fél óra utazás után érkeztünk meg első állomásunkra, a szlovéniai Lendvára. A Muravidék ősi földjén megtekintetettük a Bánffy-Esterházy kastélyt, amely ugyan nem a térség legnagyobb, legékesebb kastélyai közé sorolandó, viszont nagyon jelentős kulturális színtér különböző kiállításaival az ott élő magyarok számára. Betekintést nyerhettünk a Bánffy, Nádasdy, Esterházy családok életének történetébe. Láthattuk a hetési népviselet, továbbá Zala György szobrász, illetve a kortárs festők alkotásait. Rövid filmben ismerkedtünk meg Lendva látnivalóival, nevezetességeivel, programjaival – például ernyőgyártás, Zsinagóga, zsidó temető, Muránia kerékpárközpont, fáklyás gyalogtúra, Pannon világítótorony, helyi ínyencségek, bográcsfőzőverseny, horgásznapok, szüreti vígasságok, gyógyfürdő. A Stefán Galic emlékszobában videón is megfigyelhettük az alkotás folyamatát.
Rövid városi séta során útba ejtettük az Alexandriai Szent Katalin Plébániatemplomot, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetet, -ahol Patyi Zoltán beszélt az ott élő magyarok életéről, helyzetéről, összetartásáról – továbbá a Makovecz Kultúrotthont.
Ezután felkapaszkodtunk a lendvai szőlőhegyre, ahol három országra nyílt gyönyörű kilátás. A Szentháromság kápolnában láttuk Hadik Mihály, törökverő hadvezér üvegkoporsóját és különleges, természetes módon mumifikálódott holttestét. Rövid történeti áttekintést kaptunk a régi időkről, ezzel egyidejűleg a helyi legendákból is ízelítőt kaphattunk.
Lendva után az Őrvidék egyik kiemelkedő településére, Bántornyára utaztunk tovább. A Bánffy családhoz fűződő Árpád-kori templomban román és gótikus stílusjegyeket figyelhettünk meg, falain gyönyörű freskókkal.
Dobronakon ellátogattunk Európa egyik legnagyobb trópusi kertjébe, az Orchidea Farmra, ahol több mint 150 féle orchideát termesztenek. Emellett még vagy 400 féle egzotikus növény is látható: pálmák, páfrányok, mangó, kakaó, ananász, banán, vanília stb.
A település határában elsétáltunk a Szent Vid kápolnához és Szent Vid forráshoz, ahol kóstolhattunk a frissítő vízből. A séta során az ott működő energiapark egyes pontjainál energiával töltődtünk, amelyekkel különböző szervi bajokat lehet orvosolni.
Ezután érkeztünk Hegyhátszentjakabra, a Vadása étteremben fogyasztottuk el a vacsoránkat, majd a tó körül tettünk egy kis túrát.

2. nap

Reggeli után indultunk a Fiuméhez tartozó Tersattoba, ahol tájékoztatást kaptunk Trsat várának történétéről, a Frangeppánokról, miszerint hosszú ideig ők birtokolták a várat. Majd megvásárolták a Lugentek, és alakították ki mai formáját. A vár ma városi múzeumként funkciónál. A várból gyönyörű volt a kilátás a Rijekai kikötőre és a környező tájakra. Túránk során csatlakozott hozzánk egy magyar származású tanárnő, aki a helyi egyetemen magyar és horvát nyelvet oktat. Minket is megtanított horvát nyelven köszönni, elbúcsúzni és köszönetet mondani. Hallhattunk tőle Rijeka történetéről, az itt élő kevés magyar életéről, férfiak, nők és gyerekek elfoglaltságairól, a város szülötteiről.
Ellátogattunk a híres Mária kegyhelyhez. A legenda szerint az angyalok idehozták Názáretből Mária házát, de a tersattoiak ennek következtében túl gőgössé váltak, ezért a Mára házat 3 év múlva tovább vitték az olaszországi Lorettóba. Helyette később egy Mária kép került a helyére, ahova évente sokan zarándokolnak el.
A közeli parkban II. János Pál pápa és Teréz anya szobrát tekintettük meg.
A fogadalmi kápolnában lévő urnába elhelyeztük kívánságainkat, és elmondtunk egy imát.
Ezután városnéző sétára indultunk. Elsőként Baross Gábor emléktábláját ejtettük útba, akinek nevéhez fűződik a rijekai kikötő kiépítése. A kikötőben a régi idők emlékeit őrzik az Budapesti Schlick féle Vasöntöde és Gépgyár, továbbá a fiumei Skull Mátyás vasöntödéjében készített bakok.
Útunk során láttuk az Adriai Magyar Tengerhajózási Rt. épületét, valamint az egykori Európa szálló falán elhelyezett Jókai Mór emléktáblát. Az író nagy rajongója volt Rijekának, ezért a szállóban állandó szobát tartottak fenn számára. Láttuk még a Kormányzói Palotát, ami ma Tengerészeti Múzeum; a római kaput, ami jelenleg felújítás alatt áll; Szent Vid templomát, a korzón az Óratornyot, illetve a színházat.
Ezután Crikvenica felé vettük útunkat, ahol a tengerpart közelében elfoglaltuk a szállásunkat. A vacsora előtt megmártoztunk a tengerben a gyerekek nagy-nagy örömére. A szállásadóink nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket. A finom vacsora elfogyasztása után, lefekvés előtt, tettünk még egy rövid sétát a tengerparton, illetve a településen.

3. nap

Sajnos ezen a napon már hazafelé tartottunk. Utunkat Varasdon szakítottuk meg, mely mintegy 200 évig Horvátország fővárosa volt. Városnézésünk során felkerestük az Erdődyek várkastélyát. A vár a török elleni végvár szerepét töltötte be egykor. Az Erdődy család birtokolta legtovább, mégpedig 1925-ig. Ma múzeum működik benne.
Sétánkat a szép barokk belvárosban folytattuk. Láttuk Grgur Ninski horvát pap szobrát, akinek a lábát meg kellett simogatni. A varasdi háborús emlékmű maradványait, a templomfalon Zrínyi Miklós portréját, a Megyeházát, a Székesegyházat, az 500 éves Városházát, a Draskovics Palotát. A Draskovics család a környék leggazdagabb emberei voltak.
Folytattuk utunkat a Zrínyiek nyomában. Csáktornyán szinte minden Zrínyi Miklósról szólt. Megnéztük a várat, láttuk a Zrínyi szoborcsoportot, a Zrínyi emléktáblát, mellyel köszönetét fejezi ki a horvát nép a hős felé. Elsétáltunk Szent Jeromos szlavóniai származású szentünk szobrához, a Zrínyi fához, Szigetvár védőjének egész alakos szobrához, a háborús áldozatok emlékművéhez, Zrínyi turul madaras emlékoszlopához.
Az esti órákban érkeztünk meg Écsre. Három napos kirándulásunk során sok olyan helyen jártunk, mely valamikor a mi országunkhoz tartozott. Sok történelmi és kulturális értéket, kapcsolatot láttunk mindennek bizonyítékaként. Rengeteg információval és élménnyel gazdagodtunk. Köszönetünket fejezzük ki a pályázat lehetőségéért és a megvalósításért.